Visszatér a blog, remélhetőleg hosszabb távon. Az Ozric koncert biztos adott egy löketet ahhoz, hogy érdemes spacerockot ajánlani :) Ez a post viszont kicsit rendhagyó lesz (már ha lehet rendhagyóságról beszélni 3 post után), mivel eddig szerintem nagyon kiváló lemezek kerültek fel, a mostani sem rossz, de már van érdemi kritizálni való rajta. Először is a srácokról: képzett belga zenészek, nagy Ozric rajongással. Ezzel nem is lenne baj, de a régebbi albumaik valahogy egy próbálkozó tribute-banda hangulatát hozzák, nagyon a "mesterre" akarnak hasonlítani, az egyéni elképzeléseket plasztikszerűen vitték bele a sodrásba. Négynegyedes basslineok, Ozric-jellegű elektronika, de bele nem illő dinóprogrockos orgonálások, szintivonalak (van némely krimizene ami remek volt a '80-as években, de ez nem válik olyanná), túl radikális váltások. A Kaleidothrope viszont kezd már valamennyire kiforrott lenni, a dob még mindig nem túl komplex, de a sodrások jóval megfontoltabban vannak egymásba építve, és nem válik zavaróvá sem az italo-disco hangulatot hozó lézershow riffek fel-fel tünögetése.
Ilyenkor egész modoros lenne azt írni, hogy a zenekar előtt nagy jövő áll, ha megtalálják a sound-jukat, de nem mondom, mert a nemzetközi színtérbe már így is kezdenek beépülni, haladásuk pedig egyértelmű, s az utánpótlás is fontos.
- Pete Mush / szintik
- Jaro / basszus
- Charles Sla / furulya
- Gino Bartolini / dobok
- Dario Frodo / gitár
Értékelés: 6/10
Itt egy link a címadó számhoz
